4.fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam a 4.részt is. Bocsi a késésért, csak ügye iskola és tanulás mellet nehéz meg minden. A fizikáról és kémiáról meg ne is beszéljünk! :D
Ha tetszett a rész, kommentelj, iratkozz fel, vagy valamilyen módom hagyj magad után nyomot! :)

xoxo -Sz

Mikor beestem az ajtón mindenki rám nézett. Szétnéztem a teremben és észrevettem, hogy ez nem olyan terem, mint általában a gimikben. Nincsenek asztalok, csak székek, és a tanár egy emelvényen az osztállyal szemben áll, mögötte egy tábla terpeszkedik. A tanterem hátuljában pedig egy digitális tábla van, amire digifilccel kell rajzolni/írni és egy szivaccsal letörölni. Megpillantottam Jennifert aki vidáman integetett nekem. Az egyik hely pont mellette volt, úgyhogy odamentem és leültem. Miután az Ofő elkezdett tovább beszélni észrevette, hogy mindenki engem néz, úgyhogy felsóhajtott, és így szólt.

- Alison. Gyere ki és meséld el mi történt. – mondta.                                          Körbenéztem majd sóhajtottam egy nagyot és kimentem.

Elmondtam kb. mi történt, és visszamentem a helyemre.

***

Órák után Jenniferrel léptünk ki az ajtón és megláttam a fiút aki reggel belém kötött. Ott állt a Ferrarija mellet és engem nézett.

- Jen, ki az a srác a Ferrari mellet? – kérdeztem tartva a szemkontaktust a fiúval.

- Ő ott Adam, a bunkó srác akiért minden lány odavan. Miért?- kérdezte rám nézve

- Mert reggel őt oltottam be. – mondtam természetes arcal.

- Ijjj. Nem szerencsés kikezdeni vele… Ha tudnád hány lány jön sírva és kérdezi meg miért szakított vele. – felelte szomorúan, majd lebiggyesztette az ajkát.

 Jennifer gyönyörű lány, magas, barnahajú barnaszemű, minden fiú álma. Csak sajnos ő ezt nem veszi figyelembe.

- Jézusom Jen! – tört rám a felismerés –Te jártál vele? – kérdeztem elképedve.

-Igen. Még elsőben. –mondta

- Figyi, mi lenne ha átjönnél hozzánk? – kérdeztem mosolyogva.

- Oki. – mondta, és már nyoma sem volt a szomorúságnak.

- Gyere elviszlek. Itt az autóm. – vigyorogtam.

Odasétáltunk a parkolóba, de az autóm mellett állt Adam Ferrarija, aki nagyon szorosan rám ált.

- Gyere Jenn. Mondtam majd szúrós szemmel néztem a vigyorgó fiúra.

- Arrébb álnál? Ki szeretnék parkolni. – mondtam természetes arckifejezéssel.

- Csak elférünk. Az egóm, te és én.  – kacsintott rám.

- Jen szállj, be mindjárt jövök. – mondtam, még mindig tartva a szemkontaktust.

Jen beszállt, de elég látványosan nézett minket, főleg mivel ez egy BMW 640 i cabrio. Vagyis lehúzatós tetejű.

- Mit akarsz Adam? –tértem rögtön a lényegre.

- Semmit – mondta mosolyogva

- Persze, Gondoltam. Bocs, de nem az a fajta lány vagyok, aki bedől egy szép mosolynak meg egy kacsintásnak. Szóval, menj szépen és boldogíts mást- mondtam, majd beültem az autóba.

- Ezek szerint szép a mosolyom? –ragadta meg a kirohanásom első felét, és támaszkodott meg az autóm ablakában. 

Követtem a szememmel a keze mozgását, végül ránéztem.                              Sóhajtottam egyet, sebességbe tettem az autót és válaszoltam kiparkolás közben.   - Még dolgozhatnál rajta- mondtam és elhajtottam. Láttam a visszapillantó tükréből, hogy mosolyogva néz, de odamegy egy vörös lány és látványosan nyomulni kezd.  A fiún látszik, hogy nem érdekli a csaj, de nem törődik vele, csak ott hagyja és elhajt.